Egy szívét követő nő vagyok…
aki saját bőrén tapasztalt már nagyon sok mindent az életben. Nem voltam „szerencsés”. Egyszerű háttérből indultam és nagyon korán megtanultam, hogy a saját utamat kell járnom, mert családi támogatásra nem számíthatok.
Nem kaptam kész térképet. Felfedeztem az élet teljességét s megteremtettem a saját világom. Az otthont önmagamban.
Az út során tanultam meg kérni —
és elfogadni a segítséget. És azt is, hogy minden esés egy lépésről mesél. Sokszor mondják rám, hogy vakmerő vagyok, s a jég hátán is megélek. Talán igaz. Régen ez a képesség a túlélésem szolgálta, de mára már ami mögötte van, az nem harc, hanem…
Az én történetem
Ez a belső bizonyosság az, amire mindig vissza tudok kapcsolódni. Soha nem a könnyebb utat választottam. Hanem azt, ami igaz volt számomra. Azt, amihez bátorság kellett. Azt, ami a szívem felé vezetett.
És talán ez az, ami ide vezetett.
Hogy ma ott élek, ahol valóban szabadnak érzem magam. Hollandiában, a kislányaimmal s a társammal, az Északi-tenger partjainál. Egy életben, amit nem kaptam - hanem felépítettem, a szívem hívását és a lelkem hangját követve.
Nem csak álmodtam. Amikor jött az idő, léptem is. És ez az, amiben téged is tudlak kísérni. Az utam nem egyetlen módszerről szól. És nem is egyetlen irányról. Az évek során sok eszközt megismertem, sok mindent tanultam, de egy dolog vált igazán tisztává bennem: mindenkinek a saját útja a tökéletes.
Ezért soha nem tudtam azonosulni egyetlen rendszerrel sem teljesen. Mert azt látom, hogy nincs egyetlen helyes út — csak az, ami neked igaz. Így az ismereteim ötvözöm az intuitív és tisztán érző esszenciámmal, amikor kísérlek téged az utadon.
ebben kísérlek téged is: hogy visszatalálj ahhoz, ami benned valóban igaz, aki igazán te vagy.
Az, amit adok, nem csak tudásból született. Hanem abból, ahogyan élek. Nőként. Anyaként. Társként. Vállalkozóként. Tisztán érzőként.
Nap mint nap tapasztalom, mennyire más úgy élni, hogy nem próbálok beleférni egy kész keretbe, hanem a saját ritmusom szerint mozdulok.
Nem címkék mentén. Nem elvárások szerint.
Hanem a saját esszenciámból.Sokáig azt hittem, választanom kell: csend vagy cselekvés. Lágy jelenlét vagy határozottság. Befelé figyelés vagy megvalósítás. Ma már tudom: nem kell választani.
A teljesség ott van, ahol ezek együtt létezhetnek.
Az életem során sokszor kerültem olyan helyzetekbe, ahol újra kellett építenem magam. Változások. Veszteségek. Újrakezdések.
sokszor elmentem a saját falamig, de ez vezetett haza önmagamhoz.
És ott, a mélységben, az ismeretlenben minden alkalommal ugyanoda tértem vissza: ahhoz a belső ponthoz, ami bennem mindig stabil volt. Az élet sokszor nagyon kemény helyzetek elé állított. Olyan pontok elé, ahol döntenem kellett: összeomlok — vagy megpróbálok más szemmel ránézni arra, ami történik. Nem mindig volt könnyű.
De újra és újra azt tapasztaltam, hogy még a legnehezebb helyzetekben is ott van a lehetőség arra, hogy máshogy tekintsek rájuk. Hogy ne csak túléljem, hanem értelmet is találjak bennük. Hiszem, hogy a döntés lehetősége mindig ott van a kezünkben. És hiszem azt is, hogy minden nehézből van kiút. És nem mindig kell egyedül. Mert ahogyan én is kaptam az utamon segítő kezet, és megtanultam kérni és elfogadni a támogatást, úgy vált számomra egyre világosabbá az is, hogy ebben a térben nem kell egyedül lenni.
